A kubai nemzeti forradalmiság és az Apolllo-15 holdexpedíció indulása napján születtem abban az évben, melyben megalakult a Gun’s and Roses és az USA for Africa, melynek világsláger dalát négyvenhét nagy név énekelte Michael Jackson és Lionel Richie kezdeményezésére 'We are the World' címmel.
Fiút vártak két lány nővérem mellé, amit még az ultrahang is megerősített, de hiába.
Utólag belegondolva jelentős mértékben vállaltam helyzeteket, melyben bizonyíthattam magam és környezetem számára, hogy nem a nem, hanem a lény a lényeg. Ez a misszió később kiterjedt olyan megkülönböztetési kísérletekre és általánosítások kimondására is, melyek mögött önös érdekektől vezérelt igazságtalanságot éreztem.
Könnyebben választottam a saját elképzeléseimre vezető utat, mintha más jelölte volna ki nekem a „kötelesség” nevében. Ez serdülőkoromra fokozódni látszott. Tisztelet azoknak a kivételeknek, akik a direkt tanácsadás mellett gyakorlati példát is felmutattak, hiszen ez utóbbi is elég tud lenni ahhoz, hogy az embert a várt eredmények elérésére sarkallja.
A színpad, a tánc és a zene családomhoz közel álltak. Legkisebbként mindent megtettem, hogy felhívjam magamra a figyelmet, így ezek áldásos önkifejezési lehetőségével én is éltem. A szándék, az eszközrendszer és a tér ugyan változhat időről-időre, üzenete viszont egy állandóságot jelent számomra, melyen azóta is dolgozni vágyom.
Kislányként szavaló és népdaléneklési versenyekre jártam, a dobogós helyezésekért kapott okleveleket pedig otthon nagy bödön tejfölökre váltottam be, mert mint a macskák, úgy szerettem. Óvodás koromban kezdtem el hegedűn játszani, ez majdnem 8 évig tartott. Közben a klasszikus zongorának is nekiálltam, mert azzal kiválthattam a szolfézs órákat és ennek édesanyám több értelmét látta. Úgy tűnt, hogy a klasszikus zene szabályait nehezen akartam betartani, olykor-olykor belerögtönöztem valami mást a darabokba, ezért tanárom azt javasolta, próbáljam ki a jazz-t, mert ott ez a képesség előny, de a klasszikusnál nem igazán. 15 éves voltam, mikor megírtam Momo dalát a gimnáziumi színjátszó fesztiválra és 18, mikor a ’Vidd el’-t nagypapám, Csapó Károly emlékére, akit az első példaképemnek, ’tanítóm’-nak tekintek.
Mindig érdekeltek és sokat is hallgattam különböző népek zenéit, főleg a magyar, a cigány és az afrikai autentikus zenéket. A klasszikus hangszeres alapozás, a jazz és a könnyűzenei képzések pedig sokat segítettek technikailag és a későbbi alkotómunkákhoz.
Érettségi után ellátogattam a Lamantin Jazz táborba, ahol megismertem a tábor után verbuválódott Koala Fusion tagjait, akiket kibővítve vokálokkal és gitárral megalapítottuk későbbi zenekaromat, a BABÁM-at. Szintén itt ismertem meg AnnaElzát, akivel a ’Dal 2017’-be bekerültünk ’Jártam’ című dalával. Ebben a táborban énekeltem el először a ’Black Orpheus’ örökzöldet Bobby Durham (Duke Ellington, Ella Fitzgerald) workshop-ján és kíséretében, melyet az egyik legbecsesebb emlékként őrzök azóta is.
Első kihívást jelentő színpadi és alkotási tapasztalataimat 19 évesen az Anima Sound Systemben szerezhettem énekesként Jeremy Thompson londoni mc oldalán. Náluk nyerhettem bepillantást először a stúdió munkákba a ’We Strike’ (2006) lemez készítése alatt, melyen szerzőként is szerepelhettem ( ’But Gindura’) és melyen kiváló zenészek és külföldi előadók is közreműködtek. A legnagyobb színpadokon volt lehetőségem fellépni velük, többek között a Sziget Nagyszínpadán 2005-ben az Underworld előtt. Ennek az időszaknak köszönhetően mélyült el barátságom az elektronikus zenével.
Ezt követte a BABÁM 2007-ben, melyben igazán nagyszerű zenészekkel dolgozhattam együtt végig, akármilyen felállásban tűntünk is fel. Kezdetben a ’Gödör’ jazz színpadán (most Akvárium), nem sokkal később pedig két dallal (Vidd el, Latin) mutatkoztunk be az A38 hajón a Cross-border Fesztivál keretein belül.
2009-ben kért fel Deutsch Gábor (Anorganik) a Turning Thirty albumának egyik dalára társszerzőnek (Stream of Light), melyet először a Fete de la Musique-en adtunk elő Párizsban a Balassi Intézet meghívására.
2009-től átalakuláson ment át a BABÁM mind hangzásban, mind tagok tekintetében, új dalokkal kibővülve.
2009-ben egy német szervezésű operett turnéra válogattak be kórustagnak magyar, osztrák, olasz és bolgár zenészekkel, énekesekkel egyetemben, mely közel két hónapig tartott. Ekkor voltam először távol hosszabb időre az otthonomtól.
2010-ben elnyertük BABÁMMAL a Fringe Fesztivál zsűri díját, ugyanebben az évben pedig meghívást kaptunk a Zene Ünnepére Varsóba.
Ez idő alatt andragógia szakos főiskolai tanulmányokat is végeztem, melynek szakmai gyakorlatát az EuroMed világzenei Fesztiválon teljesítettem Kátay Zoltán és Said Tichiti szervezők asszisztenseként. Az itt szerzett tapasztalatok és élmények világomat felemelő érzésekkel gazdagították, nem beszélve a résztvevő magyar, jordán, izraeli, olasz és lengyel zenészek játékáról és jelenlétéről. Itt ismertem meg többek között Manou Gallo-t is (Zap Mama, Ray Lema), aki a fesztivál Sleeping Camel névre hallgató zenekarával felvett lemezére kért fel vokálnak.
2011-ben megtalált egy munka, ez volt az okarina és körtemuzsika hangolás. Pár hét elteltével már Európában járhattam vele a vásárokat és fesztiválokat, úgyhogy volt időm megtanulni játszani rajtuk. Ez motiváló szempont volt számomra, mert a hangszeres játék mindig is érdekelt. A furulyák addig ismeretlen területet képeztek. 5 évig tartott ez az út, beleszerettem, belefeledkeztem.
Közben 2012-ben újabb és újabb kísérleteket tettem a BABÁM működtetésére, segítségem is volt, melynek köszönhetően 2013-ban ’8 hang a nőkért’ koncertsorozat keretén belül mi is felléptünk. Ekkor mutathattam be először a ’Vidd el’-t és a BABÁM-at a MR2 Petőfi rádión keresztül egy másfél órás interjúval. Ebben az évben kaptam meghívást a Romano Trajo autentikus cigány dalokat előadó zenekarba énekelni, mint vendégelőadó.
A zenélés mellett mindig vállaltam munkákat és általában valami iskolát is végeztem. A sokféle tevékenység és tapasztalat mellett azonban figyelmem szétszóródott, nem tudtam egyben tartani a zenekaros ügyeket, rá kellett jönnöm, nekem is napi 24 órám van, ezt pedig tudatosabban kell beosztani./p>
2014 őszétől bepillantást nyerhettem a méltán erős és elhivatott rock banda, a Tankcsapda külföldi turné állomásainak háttérmunkáiba és életébe, ahol új lendülettel és inspiráló erőkkel gazdagodtam. /p>
Vágyam a zenélés és alkotás felé már erősen hazahúzott, így eldöntöttem, hogy végleg erre irányítom figyelmemet. Segítettek ebben a 2016-os év eseményei, ahol ismét az Anima Sound Systemben, mint hangszeres énekes vettem részt Prieger Fanni oldalán. Közben AnnaElza, (Garay Anna Elza, a DemBugZ páros tagjaként) felkért társszerzőnek egy nyári, megtáncoltatós ’disco’dalra. A gördülékeny együttműködés újabb változásokat hozott, így én felkértem őket dalaim technikai és produceri segítésére.
Az év méltó lezárásaként pedig lehetőségem volt a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangszeres kíséretében előadni az elmúlt 20 év emblematikus Anima dalait a Művészetek Palotájában.
2017-től saját elképzeléseimen, dalaimon és a BABÁM újraindításán dolgozom. AnnaElzának a ’Jártam’ című dalával bekerültünk a ’Dal 2017’ legjobb 30-a közé, így év elején erre összpontosítok. Az aktualitásokat pedig igyekszem időben frissíteni és megosztani Veletek a Facebook oldalon!
Köszönöm a figyelmeteket!